24.rész

Sziasztok kedveseim ! :D
Először is minden ide tévedőnek: Kellemes ünnepeket kívánunk ! ♥
Denivel úgy döntöttünk , hogy mint karácsonyi ajándék kiteszünk még egy részt :D Reméljük tetszeni fog nektek . Egy kicsit szomorúra sikerült , de mentségünkre váljon , hogy nem most írtuk csak így jött ki . Ezer bocsi érte . De ígérem lesz még rész a héten ;)
Szóval jó olvasást nektek ♥

24.rész ~Fel a fejjel drága~
~Zene~
( Ha vége indítsd újra)

Ma egész nap a szobába feküdtem , másnapos voltam és semmihez nem volt kedvem . Nem akartam le menni mert biztos jöttek volna ,hogy mennyire sajnálják , nekem viszont  nincs szükségem senki  sajnálatra . De nem söpörhetem a  szőnyeg alá a problémáimat! Attól még megvannak, mert  nem veszek tudomást róluk. Ráadásul így csak halmozódnak és halmozódnak..Valamikor Dani és felkászálódott , csak mosolygott egész végig , picit irritált , hogy ilyen csudi boldog fejjel ül előttem, amikor én kitudtam volna szaladni a világból is.Valamit tervez , fogalmam sincs mi lehet de rossz érzésem van .Beszélgettünk a gyerekkorunkról hogy , milyen buták és naivak voltunk például amikor Haloweenkor azt hittük hogy , tényleg léteznek vámpírok, jót nevettünk múlt dolgain .Egész hamar elaludt én viszont csak forgolódtam , gondolkodtam mi lesz ezután ?  Jelenleg mindent megtennék, hogy odabújhassak hozzá, ráhajthassam a fejem a mellkasára, összekulcsolhassam az ujjaim a övéivel. Felnézni és rá mosolyogni, amikor akarok. Odahajolni és megcsókolni, amikor csak akarom,de ha csak arra gondolok ,hogy mi történt és már is könnyek szöknek a szemembe  .Nem akarom elveszíteni .Szomjas voltam , gondoltam le megyek és iszok valamit .Lent csönd volt , szabad a pálya . Halkan lesurrantam és egyből be a konyhába. Ma teli hold van így az egész házban a hold fénye világított , nem kellet villanyt kapcsoljak .Meglepődtem amikor beértem mozgásra lettem figyelmes . Hát akkor nem csak én nem tudok aludni . De amikor leesett hogy , ki ül ott legszívesebben vissza rohantam volna .Ő volt egy üveg Jackkel aminek már a fele hiányzott. Borzalmasan nézett ki , bár most én se voltam valami hű de szép látvány . A szemei alatt hatalmas sötét karikák  , csak úgy bűzlött a piától .Rohadt nehéz a szemébe nézni annak , aki nem is olyan rég még a világot jelentette neked. Tök mindegy, hogy mennyi minden történt, és tök mindegy, hogy kik vesznek körül...bármennyire is próbálom tagadni, a közelsége még mindig felkavar.
-Kat......... - fázis késéssel folytatta - .....beszélnünk kell .
- Szerintem most nem alkalmas Harry - próbáltam tartani a távolságot de ő csak közeledett .
-Nem bírom nélküled ......- alig bírt állni a lábán -..... nem akartam rosszat csinálni .Tudom ....nem.... vagyok tökéletes, de......... bármire képes lennék....... azért, hogy boldoggá tegyelek.Valószínűleg..... nem... veszed észre. Azt hiszed........ nem érzel semmit, .....és...... elhagysz.
Úgy nézett viselkedett mint egy kisgyerek aki pont most törte össze az anyukája kedvenc vázáját . Majd megszakadt a szívem .Megbántott de én még is ragaszkodom hozzá .Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tett , nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna felé, a lelkem ösztönösen hozzá kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni. Őrülten hiányzik, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. 
- Majd holnap .... -képtelen voltam befejezni mert oda ért hozzám és a fejét a vállamra hajtotta , a kezével pedig a csípőmet ölelte körbe .
-Érzeni akarom.... az illatod, azt akarom.... hogy ,ott legyél  mellettem,.... csak ölellek és ölellek, nem akarlak el engedni......
Így álltunk amíg ő fel nem emelte a fejét , egy könnycsepp gördült végig az arcán.A szemét hagytam utoljára, mert tudtam: ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát.Nem bírom ne csináld ezt velem és most jön az az érzés, amiről azt hitted már elfelejtetted, és felborít mindent . Kiszabadultam a karjai közül vissza rohantam a szobába , becsuktam magam mögött az ajtót .A kezemet a szám elé tettem hogy , tompítsam a sírást ami kitört belőlem Nehéz abba hagyni , mikor csak egy ember tudna megvigasztalni és az az, aki miatt sírsz. Lecsúsztam az ajtón és  ültem a földön , csak ültem. Nem tudom hány percig vagy óráig , csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illata, hogyan fogta meg a derekam mikor puszit adott, hogy bökött meg amikor viccelődtünk ,csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzá,megcsókolni, kérni, hogy szeressen. Akartam ott, akkor, mindig és most! Akarom újra, hogy láthassam, halljam a hangját, érezzem az illatát és azt,hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kell. Mert szeretem... szeretem!Megtehettem volna..Hogyan tudnék tovább lépni? Benne van a gondolataimban, a fejemben, a szívemben, az álmaimban !Kicsit megnyugodtam így vissza másztam az ágyba .Minden darabokra hullásnál ott a remény, hogy innentől minden megjavul, működni fog, mert van hozzá erőd. Valójában akkor van a legtöbb erőd, amikor darabokban vagy, hiszen onnan nincs vesztenivalód. Akkor még tökéletesen érzed, hogy milyen padlón lenni, így már nem is olyan félelmetes - úgyhogy lehetsz bátor. A padló azzá is tesz.Az agyam azt kérdezi : Kit érdekel ? A szívem azt suttogja ' Téged, te hülye! 'Kimerülten hajtottam a fejem a párnára , alig vártam hogy elnyomjon az álom. Becsukhatom a szemem azok előtt a dolgok előtt, amiket nem akarok látni; de a szívemet  nem csukhatom be, hogy ne érezzen.
Felébredtem reggel, könnyes szemekkel.. néhány könnycsepp végig folyt az arcomon - tudtam, hogy  újra vele álmodtam.Ösztönösen  a párnám alá nyúltam és kivettem a telefonomat.8:16.Feltápászkodtam majd bementem  a fürdőbe és megpróbáltam valami varázslat folytán emberi kinézetet varázsolni magamnak.Több kevesebb sikerrel.Visszamentem a szobámba majd kerestem valami elfogadható ruhát.Közben azon gondolkodtam ami tegnap történt.Már nem haragszom csak fáj amit tett.De lehet hogy túlreagálom , talán tényleg vele kell lennem, talán tényleg ő az igazi. Lehet ennek így kellett lennie. Összetöri a szívem, majd visszatér az életembe, egy jobb emberként. Ölel úgy, mint még senki és megvigasztal. Talán ő lesz az, aki begyógyítja a sebeimet. Ő, aki okozta őket..Miközben gondolkodtam Dani rontott be az ajtón 1000 wattos mosollyal az arcán.
-Na mi az?-kérdeztem
-Készülődj megyünk vásárolni-amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is ment.Na szuper.10 perc múlva kész is voltam.

A csajokkal lent találkoztunk ,megreggeliztünk majd elindultunk.Fogalmam sincs hol lehetnek a fiúk,de nagyon nem zavar hogy nem találkoztam össze Harryvel. Nem tudtam volna mit mondani neki.Valahogy nem tudom elfelejteni azt a képet ahogy rám nézett .Ha valakit sehogy sem tudsz kiverni a fejedből, talán ott kell lennie?Nagyon örültem ennek a kis vásárlásnak ,azon kívül hogy csomó új cuccot vettem, a csajokkal nagyon jól éreztem magam.Régóta nem voltam már csajos napon.Éppen egy fodrászat előtt mentünk el amikor én megálltam.Már nagyon régóta szerném befesteni a hajamat , viszont szeretem az eredeti hajszínemet is .
-Mi az?-kérdezte Eleanor
-Beakarom festetni a hajamat-válaszoltam teljesen felpörögve
-Én is gyere menjünk be-mondta Perrie majd belém karolt és bementünk.Bent eléggé
 meglepődtünk,mert a fiúk stylistjával találtuk szembe magunkat. Lou Tisdale .
-Sziasztok -mondta majd mindenkit sorba megölelt.
-Bocs de mi úgy tudtuk hogy csak a fiúknak dolgozol-néztem rá furán
-Így is van, csak a barátnőmnek segítek ma-mondta majd egy mosolygós lányra mutatott a háta mögött
-Értjük-mondta Danielle
-Na és miért jöttetek?
-Beszeretnénk festetni a hajunkat-ugráltunk Perrievel örömünkben. Lou és Sarah persze jót nevettek rajtunk.
-És ti, mutassak egy pár képet?-nézett a csajokra Sarah
-Persze-mondták majd ők leültek egy kanapéra mi pedig két székbe .Lou csinálta az  én hajamat Sarah pedig a Perriet. Időközben a csajok is arra a döntésre jutottak hogy nem árt a változás. Most olyan normálisnak tűnik minden , jól érzem magam .Az élet olyan mint egy naaaagy szappanbuborék. van hogy szép és jó, de amikor kidurran mert már nem bírja, eltűnik.
-Kat kérdezhetek valamit ?- zökkentet ki Lou .
-Persze - mosolyogtam .
-Mi van most veletek? - utalt rám és Harryre .
-Fogalmam sincs -sütöttem le a szemem .-Igazából én még a történtek ellenére is ugyan úgy szeretem de...
-Ismerem az érzést .Meglátod.Megtetszik.Beleszeretsz.Pár év múltán is ugyan úgy szereted, akárhányszor törte össze a szíved, akárhányszor alázott meg, te még ezek után is szereted.Ezt nevezik szerelemnek!Higgy nekem én csak tudom , és Hazz rendes gyerek , néha elveszti az eszét de melyik férfi nem ?- kacsintott -Légy kitartó és az élet megjutalmaz.!

Közben mi Pezzel készen lettünk, én személy szerint imádom az új hajamat.Mikor mindenki készen lett muszáj volt  csinálni képet.
 Mikor hazaértünk senkit nem találtunk otthon lepakoltuk a vásárolt ruhákat majd felmentünk Dani szobájába.Leültünk beszélgetni.
-Akkor most szakítani fogtok, én nem akarom túlságosan is szeretlek kis csaj- mondta El majd a nyakamba ugrott
-Nem tudom, hogy szakítani, fogunk-e  , én is szeretlek-mondtam mosolyogva.-Eddig sohasem éreztem, amit most érzek.  Sohasem féltem, hogy mi lesz, ha valakinek nem kellek. 
- Mondd el neki hogy szereted. Tedd meg. Minden perc számít, amit együtt tölthettek. Lehet, hogy egy nap arra ébredsz, hogy nem tudod elmondani neki, hogy mennyire szereted, hogy mennyire akarod őt, mert ő már talált valaki mást. Inkább mondd el neki most, nehogy túl késő legyen. Hidd el, ha nem teszed meg, egész életedben bánni fogod, ha tényleg igazán szeretted
A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk.Ő volt, és ő leszel, az akit örökké szeretek..reménytelenül .

Nem tudom meddig beszélgettünk csak arra lettünk figyelmesek hogy berontottak hozzánk.......